Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hajdúbagoson 1657 óta működik elemi iskola, amely a debreceni Református Kollégium particulájaként jött létre. Tanítót a reformata szent ecclésia hozattatott, akinek a megbízása általában csak 1-2 évre szólt. Ritka volt az olyan tanító, mint Varga Sándor, aki ebben a kis faluban is sokáig megmaradt. Ő 35 évig volt a falu tanítója, rectora, orgonistája. Nyugalomba vonulása után itt halt meg, már csak egy elhagyatott márványoszlop emlékeztet e jeles pedagógusra, a XIX. század második felében élt bagosiak nevelőjére.
 
Az elmúlt századokban külön fiú és lány iskola működött. Sajnos mindkét 6 osztályos iskolában nagy volt a lemorzsolódás, mivel a 11-12 éves fiúknak a földeken, a lányoknak pedig a háztartásban kellett dolgozniuk tanulás mellett vagy inkább helyette. Így az elemi iskola zárásaként már csak kevesen tették le az utolsó vizsgát.
A falu közössége mindig megbecsülte tanítóját: házat, földet, jövedelmet biztosított számára. Inkább a tanító-föld művelésének terhét is levették válláról (szántottak, vetettek, arattak neki), csak a felnövekvő ifjúságra legyen nagyobb gondja.
 
A nevelési elvekben akkor sem mindig értett egyet tanító és szülő: a szerintük rossz módszert alkalmazó tanítót nem nagyon marasztalták, inkább 1 év után útjára engedték Isten hírével. Még arra is volt példa, hogy az egyik „kis fitanító, aki több ízbeni megintés után sem hagyott fel a gyermekek körében szigorú és mérges indulatból származó bánásmódjával, a tanítóságtól megfosztatott, és a deretskei cs.k. szolgabírói hivatal által kétheti börtönre ítéltetett”. Iskolánkban is az 1880. október 8-án tartott egyházmegyei gyűlés határozata óta kezdődik szeptember elsején az iskolai év, az exámenek pedig január és június hónapok végén vannak, a július és augusztus hónapok pedig szünetnek hagyattatnak meg.
 
A XX. század nagy változást hozott az iskoláztatásban is. Az addigi 1-6. osztatlan osztályokat már más-más tanító tanította 1-2., 3-4. és 5-6. osztályban. Ekkor már együtt jártak a fiúk és a lányok, a tanítók munkáját felügyelők ellenőrizték, segítették. Megsárgult jegyzőkönyvek őrzik, hogyan tanultak, hogyan viselkedtek szüleink, nagyszüleink 80-90 évvel ezelőtt.
 
Évtizedekre, évszázadokra visszanézve jó látni azt a folyamatosságot, hogy a nevelés eszményei a változás ellenére is hasonlóságot mutatnak: az akkori fő emberi értékek, pedagógiai elvek ma sem vesztették érvényüket. Iskolánk fő célja ma: Olyan tudást és emberi tartást adjunk tanítványainknak, amellyel később is megállják helyüket. Tovább tudjanak tanulni, szeressék és eredményesen művelni tudják választott hivatásukat, boldog családban, országban éljenek.
 
Az iskolánk létszámát tekintve az 1960-as években érte el csúcspontját. A Bagosi-tagi iskola tanulóival együtt 350-nél is többen tanultak itt, akik később az ország minden tájára szétszóródtak. A 20-30-40 éves osztálytalálkozókon jó hallani, hogyan boldogultak az életben, milyen sok „útravalót” kaptak ettől az iskolától a ballagó tarisznyájukba.
 
Látványos fejlődés az utóbbi 15 évben következett be. Most már minden jelentkező napközis lehetett, mivel megépült a konyha, a szétszórtság helyett minden osztály egy épületben tanulhat. A kalokagathia, a szellem fejlesztése mellett a test fejlesztésének tere is megvalósult a sportpályákkal, a tornateremmel.
 
A Sinay Miklós Általános Iskola pedagógusai a harmadik évezredben is töretlen lelkesedéssel vállalják a „fáklya” szerepet úgy az oktatás-nevelés terén, mint a közéletben.
 
Németh Vilmos
 

A mappában található képek előnézete Iskolatörténet